Mit írjak a gyászszalagra?
Természetes, hogy ez a kérdés felmerül Önben és a választás nehéz lehet, ebben szeretnénk segíteni. Összegyűjtöttünk egy nagy csokor alkalomhoz méltó idézetet, illetve verset. “Sírfeliratok, koszorúfeliratok” gyűjteményünk megkönnyíti a választást, hogy mi kerüljön a gyászszalagra, gyászjelentésre. Egy megfelelő vers vagy idézet a sírfeliratok mellett segíti az emlékezést, méltó emléket állít.
Navigáció:
| Sírfeliratok – Versek » | Sírfeliratok – Idézetek » |
Sírfeliratok - Versek
Meghalni milyen szomorú lehet,
Mikor mienk még mind a kikelet.
Mikor a rózsák legszebb kora van:
Meghalni, elmenni magányosan!
Meghalni milyen szomorú lehet,
Mikor a köd már küldi a telet,
Mikor az őszirózsa oda van:
Meghalni, elmenni magányosan!
Mindegy! Ha nap ég, ha köd borong,
Szomorúak voltunk vagy boldogok,
Későn, korán, – keserű bárhogyan:
Meghalni, elmenni magányosan!
„Juhász Gyula: Meghalni…”
Ki a homályba bevilágolsz,
Sivatagban vezetve lángolsz,
Ki a ködön túl élsz az égben,
Ragyogj fölöttem minden éjen!
Az árnyak titkosan közelgnek,
Kétsége megnő a szívemnek,
Mint a homály, miként az éjjel,
Te űzd fényeddel szanaszéjjel!
Az égen csillagok lobognak
Visszfényei örök napodnak.
Szívemben is – mint csillag égen,
A te örök visszfényed égjen!
„Juhász Gyula: Éjszaka”
Éveknek súlya nem mindig teher,
Sok ember lassan mindent kihever.
Deres hajával gyakran béke jár,
Nincs szenvedélye, csak emléke már.
A sír felé szép, nyugalmas az ut,
Az élet úgyis szomorú s hazug.
„Juhász Gyula: Dér”
A bölcsőtől a koporsóig
Minden mulandó, illanó itt,
Ma még jövő, holnapra múlt,
A tarka lepke porba hullt.
Arany, ezüst: hó, hamar olvad,
Ami ma minden, semmi holnap.
„Jules Jouy: A rongyszedő dala”
Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog…
Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál.
„Mary Elizabeth Frye: Ne jöjj el sírva síromig”
Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad.
Amíg szereted, fájni is fog a hiánya.
Ez nem baj.
Attól még elengedheted.
Sírva búcsúzunk egymástól,
s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás.
Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj.
Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (…)
Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl.
Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre.
Nem közönyt jelent.
Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni
szállni, a maga útján – abban a biztos reményben,
hogy visszatalál majd hozzám.
De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj.
„Müller Péter”
Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.
Emlékük, mint a lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyog egyre szebben
És melegít, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren.
Szemünkben tükrözik tekintetük még
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élnek ők tovább, szűz gondolatként.
„Juhász Gyula: Consolatio”
Ami bennem lélek, veletek megy;
ott fog köztetek lenni mindig.
Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak;
megtalálsz a falevélben, mikor lehull;
meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik;
S mikor megemlékezel rólam,
mindig arccal szemközt fogok veled állani.
„Jókai Mór”
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja, mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
„Children of Distance”
Minden elmúlik, mint az álom
Elröpül, mint a vándormadár,
Csak az emlék marad meg a szívben,
Halványan, mint a holdsugár.
„Friedrich Schiller”
Sírfeliratok - Idézetek
Egy könnyező szem annyit csinál, ahány belenéz.
„Jókai Mór”
Ne fájjon, amire nincs orvosság. Aminek vége, vége.
„William Shakespeare”
Mert ami meghalt, nincsen eltemetve,
mit megtagadtál, nincsen elfeledve…
„Babits Mihály”
Nem hiszek a könnyeknek.
A fájdalom könnytelen és szótlan.
„Márai Sándor”
A súlyos fájdalmat is enyhíti az idő.
„Marcus Fabius Quintilianus”
Nehéz dolog, hogy ne szeress, de nehéz az is, hogyha szeretsz.
A legnehezebb, ha hiába szeretsz.
„Anakreón”
Jól csak a szívével lát az ember.
Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
„Antoine de Saint-Exupéry”
Meghal minden, és elmúlik minden
„Ady Endre”
Az Isten hatalmas nagy úr,
Sötétség és világosság.
„Ady Endre”
E földön többé sose látlak
ó, idő szaga, hangaszálak
És várlak téged, tudhatod…
„Apollinaire”
Nekem már várni nem szabad,
Engem szólítanak útra, kéjre
Titokzatos hívó szavak
„Ady Endre”
Úgy vágytam ide, s most már szállnék
„Ady Endre”
Állni gyászban, súlyos ezüstben,
Fuldokolni a fáklyafüstben
„Ady Endre”
Valami nagy-nagy,
Bús semmiségbe beleveszek
„Ady Endre”
Sose lesz másként, így rendeltetett
„Ady Endre”
Nincsen szavunk, amit kimondhatnánk
„József Attila”
Bekönnyezte az arcomat,
Jó volt, kegyes volt az öreg
„Ady Endre”
Vajon vagy-e és mink vagyunk?
„Ady Endre”
Add, óh, Uram, ki vagy, vagy nem vagy
„Ady Endre”
Jó Sors, ha kell s ha nem kell: Végzet
„Ady Endre”
Most minden-minden imává vált
„Ady Endre”
S mert halhatunk bármelyik percben,
S célunk mégis az örökkévalóság,
Minden igaz ember ezért hős
S az emberszívben van a legtöbb jóság.
„Ady Endre”
Akárha lent, akárha fönt,
A szegényé csupán a csönd
„József Attila”
Az éj komoly, az éj nehéz.
Alszom hát én is, testvérek.
„József Attila”
Fáj a szívem, a szó kihül.
„József Attila”
Szoktatom szívemet a csendhez,
Nem oly nehéz
„József Attila”
Szoktatom szívemet a csendhez,
Nem oly nehéz
„József Attila”
Az Isten könyörületes,
Sokáig látatlan és néma
„Ady Endre”
Megyek a bús, nagyszerű Sötétnek.
{{Álj meg!}} Nem Előttem a Holnap.
Engem vár, engem, rohanok
„Ady Endre”
