Aktuális információk

Koronavírus hírek a “koronavirus.gov.hu” oldalról.

Egy háziorvos gondolatai

(dr. Kovács Klára engedélyével)

Egy háziorvos gondolatai 2.16

 
Ahogy mindenki tudja, hogy az újszülött csecsemőt megfürdetjük és felöltöztetjük, úgy mindenki tudja, hogy a halottaknak mi a sorsa. Ahogy kezdtük úgy fejezzük be az életünket. A halottakat megmosdatjuk és felöltöztetjük. Szophoklész az időszámítás előtt megírta az Antigonéban, hogy a halottakat méltóképpen el kell temetni. Napjainkban a temetni kifejezésnek átvitt értelemben a hamvasztás is lehet a megfelelője. A héten négy covid halott gyászcédulája szomorította a városlakók életét. A hirdetőtáblán nem csak covid halottak neve szerepelt. Naponta szólt a lélekharang. A környékünkön decemberben kétszer annyi halott volt, mint az előző év azonos időszakában. A Cikádor újság januári számában három közismert, köztiszteletben álló Bátaszékiről emlékeztünk meg és búcsúztunk el tőlük a közösség nevében. Az újság harmincéves fennállása óta ilyen nem volt és őszintén remélem, hogy soha többet nem is lesz ilyen gyászos szám. Egy vidéki kollégával beszéltem a járvány helyzetről, tőle hallottam, hogy van olyan család a körzetében, ahol egymásután hárman meghaltak a fertőzésben. Mi egészségügyi dolgozók is immár tízedik hónapja ebben a folyamatos élet-halál küzdelemben végezzük a megváltozott feladatokkal megterhelt munkánkat, a megváltozott világban. A praxisban a héten is súlyosbodott egy páciens állapota, tüdőgyulladás miatt osztályra került. Vizsgálat nélkül is könnyen rájöttem, hogy nagyobb a baj, mint néhány napja. Egyre fokozódó gyengeség volt a panasz, a mosdóig nehezére esett kimenni a páciensnek. Nem akart segítséget kérni, a felesége hívott fel. Szűkszavú ember, ezért nem beszéltettem, hanem a telefonon olvastattam, hogy megítéljem a légzési nehezítettségét. Hallható volt, hogy az oxigénhiány akadályozza az olvasásban. Járványkórházba küldtem. Láttam a leleteit, meg fog gyógyulni.
A fenti eset kapcsán összefoglalom, hogy melyik koronavírusos beteget küldöm a kórházba. Azt, aki nyugalomban fullad, vagy néhány lépés után meg kell, hogy álljon, esetleg zihál, gyorsabban veszi a levegőt, vagy kékül a szája és a körme. Sok covidos beteg nem éli meg a fulladást még akkor sem, ha tüdőgyulladása van. Ennek az az oka, hogy a légző felület nagy tartalékokkal bír. Tüdőgyulladással osztályos kezelésre van szükség, erre a mellhártyagyulladás miatt kialakuló hátfájás utalhat. A hátizom fájdalmat próbáljuk elkülöníteni a tüdő fájdalomtól. A hátizmok a medencéig érnek, tehát hátul hosszú szakasz fáj. A tüdő mellkasi szerv, így a fájdalom a mellkasban van. A frissen kialakult zavartság miatt szintén covid mentést kell kérni. Infúzióra szorul az, aki nem tud folyadékot fogyasztani és már nincs vizelete. Kínzó és kimerítő köhögés miatt, ami nem javul a terápiára, tessék a 112-nek szólni. Kórházba való az a beteg, akinek olyan nagyfokú a gyengesége, hogy nem tud felkelni az ágyból. A trombózis kockázat megnövekedése miatt őket is felveszi a járványkórház.
Eheti élmény, hogy egy kedves ismerősömet, volt iskolatársamat tíz nap kórházi kezelés után javult állapotban otthonába bocsátották. Amikor elvitte a mentő, akkor elbúcsúzott a feleségétől, mert úgy gondolta, hogy élve már nem jön vissza. Ódákat zeng a járványkórházban dolgozó ápolók és orvosok emberfeletti munkájáról, amit saját bőrén tapasztalt meg. Szeretné világgá kiáltani, hogy mindenki igyekezzen elkerülni a megbetegedést, mert ijesztő és gyötrő betegség. A koronavírus fertőzés nem olyan, mint a többi vírusos megbetegedés. Az esetek egy része sokkal súlyosabb! Ő sokat fogyott, mint a többi tüdőgyulladásos covidos. Tíz nap, tíz kiló. Az elmúlt évtizedekben nem tudott fogyni, pedig erre többször tett kísérletet. A betegségre jellemző jelentős testsúlycsökkenés mutatja, hogy igen súlyos állapotot hoz létre a vírus.
Egy páciens nálam újnak számító covid utáni tünettel állt elő. „Nem találom a szavakat. Nem jut eszembe a dolgok neve.” Ő három hete „panasz és tünetmentes”, járványügyi szempontból gyógyult, de a központi idegrendszert érintő veszteséget aggódva jelezte. Hangulata közepes, tehát nem a gondolkodás tempója lassul meg, hanem deficit alakult ki. Kognitív tesztekkel követem a folyamatot és bíztatom az agytornáztatásra, amit napjainkban a memória fejlesztés helyett kvízjátéknak nevezünk.
Hosszúnak éreztem a hetet, mert nagyon vártam, türelmetlenül vártam a koronavírus elleni védőoltást. A média hírek arról szóltak, hogy az egészségügyi dolgozók után a nagyobb idősotthonok lakóit oltják már a Moderna vakcinával. Úgy éreztem, hogy engem elfejtettek vagy átvágtak. Milyen előre kidolgozott oltási terv az, amiben a háziorvos, akihez naponta besétál a covidos, később lesz beoltva, mint egy külön szabályokkal védett, zárt otthonban lakó idős beteg? Mint kiderült három megyébe átcsoportosítással jutott el Pfizer vakcina. Tolnában azt rebesgették, hogy hűtés kapacitási probléma volt a gond. Igaz, hogy a megye a gyengén fertőzött területek közé tartozik, de attól a koronavírusos betegek egy része még mindig a rendelő fele veszi az irányt. Sokaknak kevés volt kilenc hónap, ahhoz hogy megtanulják a leckét, miszerint lázas légúti beteg nem jöhet a rendelésre. Másoknak pedig az elhúzódó fenyegetettségbe belefáradva már semmivel sem foglalkoznak, csak segítséget kérnek. Nekikészülve az oltásnak kíváncsiságból megnézettük a vérünkben levő koronavírus elleni antitestek jelenlétét. Az eredmény egységes lett a három körzetben. Eddig nem kaptuk el a vírust, szóval jól védekeztünk. Kész csoda, mert akaratunkon kívül kockáztattunk rendesen. Péntek délelőtt felhívott a kollegiális vezető, hogy ma délután mehetünk az oltásra. A programom rendszeresen zsúfolt, de a péntek délután logisztikai megoldásán gondolkodnom kellett. Édesanyám temetésről gyászmisére siettünk. A templomból padlógázzal mentünk a kórházig. A mindenórás terhes asszony nem várja jobban a pillanatot, hogy megláthassa a gyermeke arcát, mint ahogy én vártam az oltás pillanatát, ezért nem szívesen halasztottam volna el az oltást, még egy két nappal sem. Nagyon fontos, hogy végre megkaptuk. Buli hangulat volt az oltás helyszínén. Mindenki egészségügyi dolgozó volt, az oltó és az oltott félszavakból értette egymást. Nevetgéltünk a folyosón. Mindenkinek világos, hogy az oltás napjával még nem múlt el a megbetegedés veszélye, de az biztos, hogy naptól napra csökken a súlyos, halálos lefolyású megbetegedés valószínűsége az oltás után. Ez a növekvő esély mindenkit vidámmá és felszabadulttá tett. Természetesen köztünk is van olyan, aki fél a tűtől, amikor a fecskendő nem az ő kezében van. Időhúzásként, azt kérdezte, hogy tudom-e, hogy melyik rendelőben ki olt. Négy oltási helyszínen folyt a munka, az adminisztrációt négyen-öten segítették. Természetesen válogatás nélkül mentem be az először kinyíló ajtón és erre bátorítottam a kérdezőt is. Bemutatkoznom sem kellett, mert egy kedves diabetológus kolléganő önkénteskedett ezen az oltóponton. Örültünk egymásnak. Az injekció helyén elhanyagolható fájdalmat éreztem egy jó órán át és másnap reggel. Ez a fájdalom olyan volt, mint egy pattanás égető érzése. Szóval szót sem érdemel a szúrás kellemetlensége. Ültünk 30-40 percet a folyosón, vártunk a nem létező mellékhatást és közben azon gondolkodtam, hogy mások miért félnek a védőoltástól. Az ember természeténél fogva fél az ismeretlentől. A félelem is okozhatja a védőoltás elutasítását. Az ismeretlentől való félelem ellen, annak legyőzésében a védőoltásokkal elért eredmények megismerése segít. Kérem, tájékozódjanak! Ebben az ügyben tényleg kérdezzék meg háziorvosukat vagy a gyógyszerészüket! Néhány kérdés után az ismeretlen már többé nem lesz ismeretlen. Az ismeretek segítenek a felelősségteljes döntés meghozatalában. A döntést mindenkinek rövidesen meg kell hoznia. Itt és most, nálunk Magyarországon is világjárvány van. A tájékozódásnak és döntésnek itt van az ideje! Az oltás kérdésben felelőtlenség halogatni a véleményünk kialakítását. Én ismerem a méltán híres magyar védőoltási rendszert és biztosra mondhatom, hogy csak olyan védőoltással fogunk oltani, aminek az egészségi, társadalmi és gazdasági haszna jóval nagyobb, mint a beadás kockázata kapcsán létrejövő összes kár. Másik „kedvenc” mondatom: „nem bízom a védőoltásban.” Én a vírusban nem bízom, mert kiszámíthatatlan, mint a forgó szél. A megtévesztés nagymestere, rafináltan elszaporodik a gazdája orrában, úgy hogy annak fogalma sincs a dologról. Mire megjelenik az első tünet, addigra több jó barát is kap belőle. Egy éve pusztít a világban és folyamatosan okoz meglepetést. Új és újabb variánsa kerül elő. Hosszmetszetében a betegség végkimenetele, késői kóreseményei még nem ismertek. Fölösleges egyéni kockázatot vállal az, aki nem oltatja be magát. Az egyéni kockázaton kívül az oltatlanok a közösség tagjait veszélyeztetik a vírus lehetséges terjesztésével. Szerintem a fiataloknak és az egészségeseknek el kellene gondolkodni azon, hogy mivel tünetmentesen vagy tünetszegényen is megfertőzhetnek esendő embereket, ezért szolidaritásból és emberbaráti szeretetből célszerű az oltást felvenniük. Akin a vírus nem okoz tüneteket, annak az oltás sem árthat! Egyébként az sem ismeretlen előttem, hogy amúgy jókötésű kisportolt, egészségére kényesen vigyázó fiatalember immunrendszere meggajdul és hibázni kezd. Eredetileg a kórokozóval való találkozáskor először mindenkiben egy általános immunválasz jelenik meg, ami az idősekben és a betegekben sajnos gyenge. Egyébként a koronavírus specialitása, hogy ezt az általános immunválaszt gyengíteni tudja. Az adott kórokozó elpusztítására képes specifikus immunválasz csak a második hét végére alakul ki. Az immunizálásnak, a védőoltásnak az a következménye, hogy a második immunológiai folyamat ideje lerövidül, mert az immunrendszert az oltás felkészítette, előkészítette az adott kórokozó elpusztítására. Nincs ideje a vírusnak elszaporodni a célszemélyben, mert a védekező rendszer felkészülve, trenírozva várja a vírus megjelenését. Ezzel a módszerrel több betegség eltűnt a Föld színéről. Szépen kérem Önt, hogy a védőoltás beadatásával segítsen megszüntetni a koronavírus járványt, hogy újra félelem nélkül élhessünk a bolygón!

Egy háziorvos gondolatai 2.15

Az érzelmi emlékezetemben kitartóan keresgettem, de még hasonló érzésre sem leltem, mint ami ezen a covid karácsonyon eltöltött. A nyugalomra, szeretetre, örömre kiéhezve vágytam az ünnepi fények helyett egy meghitt, bensőséges, intim ünnepre. Hogy őszinte legyek, kicsit sem bántam, hogy nem érnek össze a karácsonyi rendezvények, nem szerettem volna „szerepelni”, mert a covid veszteség halmaz december közepére rendesen kifacsart és savanyú képpel, szerintem felesleges ünneplő ruhát ölteni. Az ünnepi rendezvényt megöli a bánat. Advent harmadik vasárnapján, rövid ideig úgy éreztem, hogy ezen a karácsonyon a „nesze sánta, itt egy púp” helyzet következik az életemben. Szeptemberben volt egy éve, hogy édesanyámnak előrehaladt daganatos betegséget diagnosztizáltak. December közepétől súlyos beteg volt. Édesanyám szenvedésének enyhítése és a testi gyengeség elviselhetővé tétele volt az elmúlt hetek nagy feladata. Megpróbáltam gyermekeként és orvosként is helytállni. A születés várásban nagy gyakorlatom van, a családunkban sokszor átéltem már. Négy gyermekünket félve és féltve vártam, hat unokám születését izgatottan és aggódva éltem át. Az újévben kétszeres gyerekáldás már szemmel látható a menyeim pocakján. Ez nagy örömmel tölt el. Csakhogy az élet része a halál és az odáig vezető út is. Az élet természetes és elkerülhetetlen velejárója a testi gyengeség fokozódása. A halálara készülő szeretett hozzátartozó állapotának hanyatlása és az elbúcsúzás várt ránk az ünnepen. A vérszerinti hozzátartozók sorba érkeztek az édesanyámhoz, hogy még egyszer találkozhassanak vele. Az élet nagy rendező és a családomban most levette a maszkot mindenkiről. Ő tiszta tudattal, mindenkitől elbúcsúzott. Mindenkihez volt egy jó szava. Nem tudom, hogy kinek mit mondott, de mindenki sírva jött ki a szobájából. Százszor elhangzott a „nagyon szeretünk”. A szeretet áramlása az egész ünnepet betöltötte. Anyám mindig és most is szeretetet adott a gyerekeinek és az unokáknak és azt is kapott cserébe. Tőlem és testvéremtől bocsánatot kért mindazért, amit nem tett meg értünk. Habár többet nem kaphatott gyerek, mint amit mi kaptunk… Egy darabig nyeltem a könnyeimet, majd potyogott, mint a záporeső. Nagyon szerettem volna, ha nem karácsonyra hal meg. Szeretetből és hivatástudatból az ellátása egy intenzív terápiára hasonlított, szakértelemmel, szívvel és lélekkel tettem mindent. A nappali ellátásban férjem és lányom segített, de az éjszakák végtelen hosszúak voltak. A lépcsőkön félálomban botorkálva arra gondoltam, hogy ő megszámolhatatlan éjszakát virraszthatott át az gyerekei és unokái és dédunokái ágya mellett. Ő meg tudta tenni, hát én is megteszem. Szóval jó volt valamennyit „törleszteni”. Jó volt, hogy a kívánsága szerint otthon ápoltuk. Jó volt, hogy minden nap volt még egy mentőötletem, arra hogy hogyan nyerjünk egy kis időt, mert amíg beszélni tudott, azt mondta: ”leszek még jobban”. Tanítani kellene ezt a hozzáállást az élethez. Készen ált a halálra, de még reménykedett az életben. Felnézek rá. Nyolcvan évesen hunyt el. Lányaimmal fogtuk a kezét, simogattuk a kihűlő testét, amíg el nem vitték. A sors úgy hozta, hogy a betegsége végkifejlete hasonló volt, mint a koronavírus fertőzésben szenvedőké. A végére nem volt légző felülete, ahol oxigénhez jutott volna. Nem kívánom senkinek. A fulladás nem „szép halál”. Az Oxi/gén/ Petit többször úgy vártuk, mint a Messiást. A palackok kvázi üresek voltak mire megérkezett. Peti ismerte már nálunk a járást. Ő hozta az alpesi friss hegyi levegőt. Tartotta az időt és jó fej volt. A munkáját egy percig sem irigylem, sok kínlódást lát ő is, pedig nem egészségügyi dolgozó. Nehéz, emlékezetes, csendes és békés karácsonyon vagyunk túl. Semmi oldalazó beszólás vagy kétértelmű megjegyzés sem hangzott el a családtagok között. Nekem szóló igaz, de megdöbbentő, ugyanakkor mellbevágó gondolatot a férjem mondta ki: ”nemsokára te is félárva leszel, mint én”. Nem megbántani akart, csak realista volt. Karácsonykor nem az ajándék volt a központban, hanem az együttlét öröme. Édesanyám állapotára való tekintettel még a karácsonyfát sem állítottuk fel, de volt helyette karácsonyi ének a halálos ágyánál és az élet nagy kérdéseiről gondolkodtunk együtt. Ezen a karácsonyon a szeretet számtalan megnyilvánulása megerősítette a családi kapcsolatokat. A bajban egymás kezét fogva, egymást erősítve igazi ünnepünk volt. Édesanyám utolsó gondolatainak egyike: „Hallom, amit mondotok, tudom, hogy szerettek.”A humorérzék ebben a helyzetben sem hagyott el és szokás szerint dialektikusan szemléltem a helyzetet. A következőre jutottam. 50 éve megtanultam a játék baba pelenkázását. 35 éve karácsonykor az újszülött lányomat pelenkáztam. Ezen a karácsonyon a szüleimet tisztáztam. 20-25 év múlva rajtam lesz a pelenka. Eddig is tudtam, hogy pelenkában kezdjük és pelenkában fejezzük be az életet. Persze ebből az is következik, hogy mindeninek kell pelenkázni, mert ez is körfolyamat. Nekem sikerült megbarátkoznom a feladattal. Ketten könnyebb és jobb végezni. Ebbe is bele lehet jönni és a sikerélmény sem kizárt. Igaz, hogy minden kezdet nehéz, de ha begyakoroljuk, úgy megy, mint az ágyba…Az ünnep előtti tragikus járvány események része, hogy elvesztettük László János tanár urat. Tanárnak és embernek is kiváló volt. A városi példaképek közé való! Nemzedékeket tanított meg az irodalom szeretetére. János bácsi sokunknak örökre hiányozni fog. Még élhetett és alkothatott volna, ha nincs a koronavírus. Nyugodjon békében!Miközben hétről hétre leírom, hogy ”nyugodjon békében”, mindig arra gondolok, hogy sajnos nincs még vége a járványnak. Védőöltözetben végeztem a halottszemlét több idős koronavírusra pozitív és számtalan alapbetegségben szenvedő elhunyton. Ők akkor is covid halottak, ha egyébként több halálra vezető betegségük is volt. A vírus előre hozta a halál időpontját, tehát covid halottak. Az új esetek számának a csökkenése érezhető. Bátaszéken is a második hullám leszálló szárán vagyunk. Ugyanakkor a covid után kialakult színes elhúzódó tünet együttes miatt mind több teher hárul ránk. 4-5 olyan páciens is előkerült, aki az akut szakban nem kért segítséget, de az elhúzódó mellkasi fájdalom és szapora szívverés miatt most rendszeresen jönnek a rendelésre. Alvászavar és fejfájás, hasi panaszok gyakori kísérő tünet. Aggodalomra ad okot, hogy a covid óta a hírtelen szívhalál gyakorisága megnövekedett. A követéses vizsgálatok szerint sok betegen szívizom gyulladás zajlik annak minden kockázatával. A fizikai terhelés és sport hónapokig tartó elkerülését javasoljuk. Többnyire ez nem okoz nehézséget, mert amúgy is jellemző az elhúzódó fáradékonyság és gyengeség. Mindenkinek követjük az állapotát és azzal bíztatjuk, hogy a tudásunk szerint 3-6 hónap alatt elmúlnak a panaszaik. Ilyen hosszú a lábadozás. Rémes egy betegség. Jó hír, hogy van kiút. A védőoltás. Nekünk, háziorvosoknak a jövő hétre ígérték. 21 nap múlva lesz a második oltás. Egy jó hónap múlva leszünk csak védettek. Az oltás kérdés egyszerű. Addig tart a járvány, amíg a népesség 60-70 százaléka be nem lesz oltva. Akinek elege van korlátozásokból, az a védőoltás felvételével tehet ellene. Őszintén remélem, hogy csak az a gondunk, hogy még nincs elég oltás. Az oltások körüli legendák a chip beültetésről csak a fantasztikus történeteken nevelkedő elme szüleményei. Azok találják ki, akik túlgondolják a saját szerepüket a világban. Egyébként több chipről csivitelőt megkérdeztem, hogy tudja e, hogy mi a chip? ”A kutyában van.” , volt a jellemző válasz. Igaz. Plusz a bankkártyákban. A chip egy miniatűr áramköri lap, fém hurokkal körülvéve, ami az antennája. Közvetlen közelről elektromágneses jelre visszaküld egy jelet, ami egy számsor. Olyan közelről, ahonnan még a fogkő is látszik. A számsor csak azonosításra alkalmas, még a kutya életét sem befolyásolja, azaz „a kutyát sem érdekli.” Mi emberek sokféleképen azonosítva vagyunk már. Személyigazolvány szám, TAJ szám. A biológiai azonosításnak lenne értelme, de az kicsit macerás. Régen újlenyomat és fogsor, most a DNS vizsgálat az azonosítás módszere. Szóval ehhez chipp nem kell, és az oltásban nincs is! Egyszerűbb dolog az oltás kérdés. Új típusú koronavírusra új típusú védőoltás, aminek megalkotásában magyar tudósnak, Karikó Katalinnak nagy szerepe van. Az oltás fejlesztése – az álhírekkel ellentétben – nincs elsietve. 18 éve folyik a munka, az utolsó vizsgálati fázisba húztak bele, mert az idő nem nekünk dolgozik, hanem a vírusnak. Rendelői történetek egyike, hogy miután a fizikális vizsgálattal végeztem, a páciens könnybe lábadt szemmel mesélte, hogy kilenc hónapja nem látta a felvidéken élő unokáját a járvány miatt és ez nagyon megviseli. Bíztattam, hogy amint az átoltottság előrehalad folyamatosan szabadabb lesz az élet. Megkérdeztem tőle, hogy regisztrált e már? „Olyan sok rosszat mondanak az oltásról, hogy még gondolkodom rajta”. „Tessék???? Ebben a helyzetben több az álhír, mint valaha. Nem ezt kell meghallani. Javaslom, hogy olyan szakember véleményére hallgass, aki ért a dologhoz. Olyanra, aki tanult virológiát és epidemiológiát. A szakavatott vélemények mind az oltás mellett szólnak. Fogadjuk el, hogy mindenki érti a szakmáját. Tudod, ha segítene a járvány megállításán, akkor én száz oltást is bevállalnék, a tiedet is, de sajnos ez nem jelentene megoldást, mindenkinek a saját oltását kell felvennie!” Nem tudom megérteni, hogy hogyan jutottunk el a bizalomvesztés azon szintjéig, hogy ingyen kapunk egy védőoltást, amivel megelőzhető egy gyötrő és súlyos szövődményekkel járó, akár halálos betegség és ennek beadatásán egyeseknek gondolkodni kell… Volt, hogy a HPV oltási sorozat egy gyerekre kilencven ezer forint volt és sokan beruháztunk ilyen védettségbe is. Tavaly is vettem agyhártyagyulladás ellen harmincezer forintos védőoltásokat. Szóval örülni kellene, hogy járványügyi okból a koronavírus elleni oltás ingyenes az egész világon. Attól, hogy ingyen van, nem gagyi a tartalom! Az oltás lényege egy magyar ember gondolata. Ami magyar, azzal én elfogult vagyok. Szeretem a magyar népmesét, a magyar ízeket, a magyar tájat, a magyar gyógyszereket. Sajnos még mindig világjárvány van, és ha nem oltunk lesz még harmadik hullám is. A fiatalokat talán motiválja, hogy az oltási igazolás bemutatása a beléptetési követelmény lehet a nagy rendezvényeken, repülő járatokra, különböző országokba. Jó gondolat, hogy érdekeltté tesszük őket. Arra is érdemes gondolni, hogy a nagyik jelentős része a nyugdíjából az unokáknak apanázst biztosít. Szóval, ha nincs nagyi, nincs nyugdíj, nincs apanázs. Egyébként az idősek iránti tisztelet jeleként értékelné ország világ, ha a fiatalabb generációk felvennék az oltást. Kérve kérek, mindenkit tegyen így! Az oltás egy csodafegyver, vele győzhető le a koronavírus.Post Scriptum: Az élet még akkor is szép, ha bármikor közbejöhet a halál.

Egy háziorvos gondolatai 2.14.

Sziklai doktor gyászmiséjén sokan voltunk. Egymástól távol ülve maszkban imádkoztunk érte. A szertartás előtt néhány szót váltottam Krisztián atyával. Elmondta, hogy aznap hat temetést jelentettek be a plébánián. Ilyen még sohasem volt. A sírnál történő ravatalozással lehet csak megoldani ennyi szertartást, mert egyébként a ravatalozóban torlódás alakulhat ki. Télen nem jó temetni, eső, hóesés, kemény fagy új és újabb terhet ró a gyászolókra. Amennyire szívmelengető a kettős esküvő a hármas keresztelő, annyira rémisztő, embert próbáló az egymást követő búcsúztatók sora. Itt tartunk most. A világjárványban tavasszal az Olaszoknál láthattuk a hosszú sorba rakott koporsókat. Egyszerre volt hihetetlen és ijesztő a látvány.Mostanra látszik, hogy mi magyarok idáig nem jutunk el. Felkészültünk a második hullámra. Szerencsére nem kell annyi lélegeztető gép, mint gondoltuk, de kezdetben nem lehet tudni, hogy az oxigénterápiától és a vírusellenes készítményektől a középsúlyos betegek sorsa jóra fordul. Ami a gépeket illeti, örülök annak, hogy a kihasználtság alacsony, ugyanakkor megnyugtatónak tartom, hogy van mihez nyúlni, ha a szükség úgy hozná. Én is így gondolkodom, ami fontos, abból tartalékom is van. Jó párhuzamnak gondolom, hogy manapság mindenki úgy vesz autót, hogy az tele van légzsákkal, ugyanakkor jó esetben soha sem használjuk a légzsákot, soha sem élvezzük a védelmét. Manapság sok pénzt költünk a biztonságra, legyen az lélegeztető gép vagy munkabiztonság. Ezrekre a helyzetekre van egy beszédes közmondásunk: „Veszett már több is Mohácsnál.” Ahogy a mohácsi vész a magyar történelem mérföldköve volt, úgy lesz a koronavírus járvány egy világméretű szemléletváltozás elindítója. Új időszámítás kezdődik, ahol az egészség felértékelődik és ez az új értékrend az élet minden területére hatással lesz. Hiszem és remélem, hogy a többség bölcsen alakítja át az életét. Amint elkezdődnek a védőoltások, onnantól lassan kifele megyünk a járványból, de még most is gyakran hallom a fiatalok szájából a következő mondatot: „összevisszaság van vírus ügyben.” Röviden minden esetben jelzem, hogy a változó információ halmaz minden megismerési folyamat velejárója. Az első randin néhány tulajdonságát ismerjük a mellettünk ülőnek és minden találkozással többet tudunk egymásról. Kedvünkre való és kevésbé szimpatikus tulajdonságok egymás utáni megjelenése a megismerési folyamat lényege. Vannak oldalról érkező információk, amik tovább színezik a képet. Így van ez a vírussal is, hírek és álhírek egyvelege összevisszaságot kelt azokban az emberekben, akik a biológiában kevésbé jártasak. A szemlélet kialakítása hosszú évek tanulási folyamatának az eredménye, ezt a többségtől nem várjuk el. Én a műszaki dolgokhoz nagyon keveset értek, ezért ezekben az ügyekben véleményt nem formálok és döntést sem hozok. Elfogadom a hozzáértők javaslatát. Biztos, hogy mint mindenben, ebben is vannak generációs különbségek, mert naponta féltucat nyugdíjas hív fel, hogy mit gondolok a koronavírus elleni védőoltásról. Az első igenlő félmondat után jelzik, hogy ők szeretnék beadatni maguknak. Ebben a kérésben, benne van a bölcsesség, a bizalom és az élni akarás. Többen rám bíznák, hogy melyiket adom majd be. Ez nem így lesz, de bárcsak már itt tartanánk. Nagyon fontos a 60 százalékos átoltottság, mert a járványtani ismereteink szerint ez a szint tudja megállítani a világjárványt. A fiatal és egészséges populáció nem sokat foglalkozik az védőoltás kérdéssel. Az erre irányuló kérdésre, „nem döntöttem el” a válaszuk. Szomorú, hogy sikerült őket elbizonytalanítani. Biztosan mondhatom, hogy csak olyan oltás lesz az országban, ami megbízható, azaz hatásos és biztonságos. És mi orvosok is csak olyan oltást javaslunk másoknak, amit saját magunknak és családunknak is beadatnánk.A településen a rendelői helyzet a következő. Mindkét fogászati ellátás dolgozói otthon vannak. A szolgálat egyik tagja beteg, a másik kontakt. Külső helyettesítéssel oldják meg a sürgősségi fogászati ellátást. A vírust ők is a munkahelyen szedték össze, mint az elhunyt kolléga. Tavasszal azt is megmondták, hogy az aerosol képződéssel járó beavatkozások kapcsán a vírusos páciens a dolgozókat megfertőzheti. Pontosan így történt. Nem túl bíztató, hogy az épületben dolgozók több, mint a fele már „benyalta” a vírust. Hasonló az arány a kórházakban is. Hozzánk is bejött több covidos. Őket betegvizsgálat nélkül küldtem haza, de természetesen a szükséges terápia ilyenkor is minden esetben felkerül a felhőbe és tanácsot is adunk. A fiatalok jelentős részének nincs láza, csak enyhe tüneteik vannak, ezért nem ismerik fel a betegséget. Kérem őket, maradjanak otthon és telefonáljanak!A szűrővizsgálat jelleggel a héten 80 antigén tesztet végeztem el, ebből egy volt zebra csíkos. Így nevezte el a párhuzamos csíkos pozitív tesztet a dolgozó. Ő panaszmentes hordozó volt, azóta sem lett tünete. Egy hétfőn negatív eredményt mutató dolgozónak csütörtökre megfájdult a feje. Ügyes és korrekt volt, jelezte. Mivel nem fejfájós, a munkáltató újra mintavételre küldte. A rácsöppentés után 20 másodperccel megjelent a T csík, majd a C. Irány haza, ő olyan koronás, aki vigyáz a munkatársaira! Nagyvárosi patikai hírek szerint a gyógyszertárban megjelenő vásárlók közel 20 százaléka koronavírus fertőzésre kér gyógyszert. Ők tesztet nem szeretnének és az elkülönítésre vonatkozó szabályokat nem tartják be! Önző módon csak saját magukkal foglalkoznak, a közösség érdekét semmibe veszik. Ők a járvány mozgató rugói, a vírus terjesztői. „Egy mindenkiért, mindenki egyért!” a négy muskétás történetét nem látták annyiszor, mint én. De az sem kizárt, hogy magával az elvvel nem értenek egyet. Egyébként a járványt bagatellizálok csendesebbek, miközben a vírusfélők rettegése fokozódni látszik. Szintén patikai hír, hogy nyugtatóból és szorongásoldóból több fogy, mint valaha. Az elhúzódó stresszre adott megfelelő válasz az, hogy ennek csökkentésére segítséget kérünk a háziorvostól vagy a pszichiátertől. Látom az elektronikus térben az ellátások szaporodását. Bajban a segítségkérés a kézenfekvő megoldás, az állapot eltakarása, elrejtése nem visz előre. Valaha tejet a tejcsarnokból, fűszert a fűszerboltból vettek az emberek, mert tudtak logikusan gondolkodni. Nem akartak kerülő utakon járni. A jól választott gyógyszer hatása össze sem hasonlítható a készítmény mellékhatásával. Értelmetlen dolog félni a félelemtől, mert van rá gyógyír. Mostanra a stabil és kiegyensúlyozott emberek is szenvednek a korlátoktól, ami a közelgő ünnep miatt várhatóan fokozódni fog.Azok után, hogy a héten megesett, hogy egy negyven éves betegünk a hét elején egy sötét reggelre ébredt, mert megvakult, én is úgy éreztem, hogy itt a világ vége. Előtte 5 napig lázas volt. A kórházban koronavírus fertőzést igazoltak nála. Képalkotó vizsgálatok készültek a fejéről. Amire elkészült a negatív lelete, a látása spontán javulni kezdett. Diagnózis: látásvesztés vírusfertőzéstől. Ismét igazolódott, hogy bármire képes a koronavírus. Most, hogy javult az állapota, talán tudok írni vidámabb dolgokat is. Borúra derű következik.Harmadik alkalommal teszteltem egy csupa férfiakból álló csoportot. Többen megnyíltak és lazán kezelték a megszokott helyzetet. Heccelődni kezdtek velem. Kicsi szobában folyt a mintavétel. Ügyes, gyors és együttműködő fiatalember volt a segítségemre, előkészítette a tesztet, a reagenst, vezette a dokumentációt én csak a mintázást végeztem. Nyitott ajtóval dolgoztunk, hogy a ”jöhet a következő” mondat, ne érjen felkészületlenül senkit.- „Mondtam már, hogy olyan szőrös az orrlukad, hogy csak nekifutásból tudom áttörni az akadályt. Annyi szőr van az orrodba, amennyiből nekem frizurát kell varázsolni. Az erős orrszőrei elhajlították a pálcát „Ezzel fogom föl a vírusokat!” „Jó duma, de a maszk jobban véd és cserélhető, mosható!”- A következő „áldozat” azzal örvendeztetett meg, hogy az udvarban áll agy egy kis női autó, aminek mind a négy kereke defektes. A válaszom nem késett: fiúk többféle módszerem van arra, hogy lelkesen kijavítsátok a gumikat, mire végzek veletek. Valaki emlegette a mankókereket, de mondtam, hogy javítókészlet van az autóban.- A mintavétel után mindenki kezébe fogta a tesztjét és a szűk folyosón libasorban várt a kiértékelésre. 10 percet nem tölthettünk el egy klienssel, mert napestig eltartott volna a feladat. Megszólalt egy hangadó: „doktornő, lejárt az időnk!” „No, no! Csak óvatosan bánjunk a szavakkal!” Ez a mondat az én szakmámban a végső búcsúzás ideje, azonos a jelentése „az elfogytak a napjai” üzenetével. Több félholttal nem tudok mit kezdeni, csak egyesével tessék hanyatt esni.- Egy borvirágos orr alatt a száj a következőt ejtette ki: „Ilyen kellemetlen dugásban még nem volt részem!” / jobbra és balra dőltek a fiúk a röhögéstől/- Egy kicsit disztingváltabban megfogalmazva ugyanez: „Nő még így nem siratott meg.”- Bakiztam is. A kontaktlencsém ugyan bent volt, szóval nem voltam teljesen vakon, de a plexi arcvédő torzítása miatt nem láttam meg, hogy a mintavevő pálcán rajta maradt a védő burkolat, egy színtelen műanyag, amit általában sikerül a csomagolásba tartani. Szóval ezzel a merevített pálcával próbálkoztam. „ Khm… a múltkor nem fájt!” „Bocsi, elfelejtettem kicsomagolni a tesztet, de annak tessék örülni, hogy nem zacskóstól dugtam föl”. Ilyen a monoton munka minősége, vannak hibák.- Több férfiemberre hivatalból rászóltam, hogy vegye föl a maszkját. Ez volt a legkülönösebb válasz: „Kinőttem a maszkot, ígérem, hogy nem fogok köhögni!” És már köhögött is, alig tudta abbahagyni. Sarkig tártam az ablakot.- A folyosón röhögés. Mi van? „Eladó a jó tesztem, negatív lettem”. Ennek a kikiáltásnak komoly üzenete van: a munka világában az egészség érték. Az egészségügyben a negatív a jó, miközben az hétköznapokban jó dolgokat többnyire pozitív előjellel látjuk el. Szóval ez egy „ki érti ezt” szituáció volt.A végére egy idős ember bölcseletét hagytam: „A rendszer olyan amilyen, te legyél okosabb, mint a rendszer!” Pozitív értelemben, találja meg mindenki a maga lehetőségét az adott helyzetben. Szép feladat! Ez legyen így az év visszalévő napjaiban, majd egy álló esztendőn keresztül!Áldott, békés karácsonyi ünnepeket kívánok minden kedves olvasónak! Ezen a zártkörű karácsonyon találjuk meg az egymáshoz vezető utat azokkal, akikkel régóta, mindig és sokat vagyunk együtt! Csak egy vendéget várjunk: a kis Jézust! Őt várjuk, aki értünk megszületett! Őt várjuk, aki értünk emberré lett!

A Panteon Kft. tájékoztatói:

Temetés- és sírhelyügyintézés általános eljárásrend

Temetési szertartások rendje